A SWAT
sémája semmit sem változott az előző
epizódokhoz képest: first person nézőszögből követjük
az eseményeket, hogy aztán egy zárt területen
belül a két kétfős osztagunkat a szituációérzékeny
menün keresztül irányítva megoldja a kényes
szituációkat. A rendőri munkát taglaló
produkcióban még mindig a „life-saving organization”
(életmentő szervezet) kifejezésen van a hangsúly.
Magasabb nehézségi fokon a non-lethal,
illetve less-lethal (nem halálos)
felszerelés használata elengedhetetlen, a felszólítás
nélkül lelőtt rosszfiúkért büntetés
jár, és az olyan apróságok, mint a
bizonyítékok összegyűjtése, vagy a
szituációk korrekt jelentése is súlyozottan esik a
latba az értékelésnél.
A
játékban egy kommandós osztag vezetőjét
irányítjuk és többedmagunkkal kell megfelelnünk
a kapott szituációnak! Idáig ez rendben van, sok
játékban volt már ehhez hasonló helyzet, de amint
betöltjük a SWAT 4-et, mindjárt másképpen fest a
helyzet! Először is megkapjuk a feladatot, miszerint meg kell
tisztítanunk egy éttermet a rosszfiúktól és
kiszabadítanunk a túszokat! A küldetés
körülményeit kifogástalanul felvázolja
nekünk a program, nekünk ezek után azt kell tennünk, amit
az adott szituáció megkövetel! Megtekinthetjük a
kézzel rajzolt (!) térképet,
kiválaszthatjuk osztagunk felszerelését,
különös tekintettel a fegyverekre,
tölténytípusokra, gránátokra,
védőmellényekre, miegymás! Itt jegyezném meg,
ha teszem azt, feladatunk azt kívánja, hogy élve fogjunk
el egy kulcsszemélyt, ne válasszunk nagyot sebző
lövedéket, sokkal inkább egy elektromos pisztolyt, vagy egy
köhögésre ingerlő lövedékeket
befogadó, a paintball alkalmatosságra erősen hajazó
puskát! Mellesleg a program sokkal jobban díjazza az
elegáns megoldásokat, nem pedig a vérrontást! A
SWAT
14
misszióból áll a single player rész, melyből az első egy
tréning pálya.